Helyzetértékelés 2016. május 20.

A Magyar Ápolási Egyesület elnökségi ülésén elemezte a magyar egészségügy helyzetét, kiemelt figyelemmel a szakdolgozók, ápolók munkáját érintő tényezőkre, területekre.
Az ülés eredményeként az alábbiakban részletezett értékelést, állásfoglalást alakítottuk ki.

Az ágazaton belül kétségtelenül érzékelhető a humán erőforrás hiánya, ez mind az orvosi, mind pedig a szakdolgozói területeken érvényesül. Különböző források 10 000 – 25 000 fő közötti szakdolgozói hiányt jeleznek.
A probléma az, hogy ha most hirtelen ekkora létszámú szakdolgozó jelentkező lenne, a rendszer képtelen lenne pénz hiányában alkalmazni. A ténylegesen betöltetlen szakdolgozói állások számáról nincs adatunk.

A szakdolgozói pálya akkor lenne vonzó a fiatalok, de akár a munkanélküliek számára is, ha kiszámítható szakmai előmenetelt és a nemzetgazdasági, de legalább a közszféra átlagát elérő illetménnyel számolhatna egy pályakezdő diplomás szakdolgozó. Emellett elengedhetetlen egy időtálló illetménytábla, amely a minimálbérhez igazodva határozná meg az egyes közalkalmazotti besorolási osztályok kezdő sorát. Egyesületünk tudomásul veszi, hogy az egészségügyi rendszer fenntartása elsősorban magyar járulékokból működik, így nem is a gazdagabbnak számító országokét, hanem a magyar átlagbért tekinti alapnak. Ennek megfelelően már 2010-ben a szakmai kamarával és az ápolási igazgatók egyesületével kidolgoztunk egy életpálya modellt, amelynek bevezetése ma időszerűbb, mint valaha.

Sajnálatos tény, hogy egyesületünk annak ellenére, hogy 2015 májusában még jelen volt az akkor induló egyezetésen, a későbbiekben kimaradt a meghívottak közül, így információkat is csak közvetve kapunk. A közvetett információk alapján a sikerként értékelt szakdolgozói bértábla elveiben kedvezőtlen, és összegeiben is elmarad az általunk szükségesnek ítélt mértéktől. Továbbá statikus szemlélete miatt nem követi a gazdaság fejlődésének ütemét. Az illetménytábla mellett a munkahelyi pótlékok rendszerének áttekintése is időszerű. Az általunk javasolt bértábla fizetési fokozatok és osztályok első sora alább látható.

A százalékok a minimálbérhez viszonyított arányt jelzik. A további sorokhoz tartozó szorzószámoknak lehetővé kell tenni, hogy a nyugdíjba vonuláskor az adott osztály az első sorban szereplő összeg dupláját elérje.
Továbbra is azt várjuk az egészségügyi kormányzat valamint a kormányzat törvényes és választott tárgyalópartnereitől, hogy 2018-ra az általunk javasolt elvek szerinti illetménytábla kialakítása illetve bevezetése történjen meg.

A másik, szakdolgozókat nem kevésbé érintő kérdés a krónikus ágyak átadása a szociális ágazatnak. Egyesületünk levélben kereste meg az államtitkárságot az átalakítás kockázataink ismertetésével, és azzal a kéréssel, hogy az ápolást érintő módosítások tekintetében vonják be az ápolást képviselő szakmai szervezeteket. Válaszukban arról tájékoztattak, hogy jelenleg az államtitkárságok közötti egyeztetések folynak, ezt követően elkészítik a koncepciót, amely vitájába a szakmai szervezetek is bevonásra kerülnek.
A megnyugtatónak tűnő válasz ellenére az eddigi tapasztalataink azt mutatják, hogy kész koncepciók változtatására már nincs lehetőség, ezért továbbra is a mielőbbi egyeztetés szükségességét hangsúlyozzuk.
A terület szociális átadása során az alábbi kockázatokat látjuk.

A felsorolt tényezők mindkét ágazatra megoldandó feladatokat rónak. Az átalakítás erősen szakmai tartalmú felkészülést nem csupán igazgatási fenntartói problémákat vet fel.

Mivel a minimum feltételek változtatása is felmerült, így nem kerülhető meg ez a terület sem.
Az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy a humánerőforrás minimumának tervezésével szemben a tárgyi, építészeti feltételek előnyt élveztek. Ha kompetenciaalapú minimumfeltétel megteremtése a cél, ennek meg kell fordulni, vagy legalább egyensúlyba kell kerülni. Az előző, illetve a jelenlegi minimumfeltételek meghatározása elsődlegesen az adott helyzetre épültek. Ezt a gyakorlatot el kell vetni és az ápolás tekintetében a létszám és képesítés meghatározásánál a betegbiztonság és a korszerű ápolási elvek szerint kell gondolkodni. Ebben a szakmai kollégiumok mellett a szervezetek javaslata is mérvadónak tekintendő.

Az alapellátás eredményes átalakítása megkövetelné, hogy a szakdolgozók nagyobb szakmai kompetenciával vegyenek részt a megelőzésben és a gyógyító tevékenységben. Számos külföldi példa igazolja, hogy ahol a szakdolgozók nagyobb önállóságot kapnak, ott javul a hozzáférés az egészségügyi szolgáltatásokhoz, csökken a családorvosra nehezedő teher. Ezzel szemben hazánkban még mindig az orvosra alapozott rendszer dominál, és az alapellátási törvényben említésre sem kerül a szakdolgozó (asszisztens – ápoló) de az ápolás sem. A lakosság ellátása érdekében javasoljuk az önálló közösségi ápolói praxis bevezetését, amely praxisközösségben vagy önálló finanszírozási szerződéssel kerülne ellátásra, bővített kompetenciával. (pl. önálló pecsét, gyógyászati segédeszköz felírási jog, szakorvosi javaslatra gyógyszerfelírási jog) Ezek főiskolai ápolói végzettséghez kötve licence vizsga letételéhez lennének köthetőek.

Budapest, 2016. május 20.