Schaffer Zsuzsanna igazgató asszony az ünnepségen elhangzott köszöntője:
Tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket!
A Magyar Ápolási Egyesület szervezésében minden év februárjában került sor a Magyar Ápolók Napjának megünneplésére.
2014-ben a Magyar Országgyűlés a Magyar Ápolási Egyesület kezdeményezését követően február 19-ét, Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulóját a Magyar Ápolók Napjává nyilvánította. Az Egyesület fontosnak tartja az ápolásügyben dolgozók áldozatos munkájának elismerését. Egyben tisztelgés ez Kossuth Zsuzsanna emléke előtt is.
Kossuth Zsuzsanna hősies, önfeláldozó humánus cselekedete alapköve volt a magyar ápolás fejlődésének, ami négy évvel megelőzte annak a nemzetközileg elismert ápolási rendszernek bevezetését, amelynek kidolgozása Florence Nightingale nevéhez kötődik. Kossuth Zsuzsannát 1849-ben a tábori kórházak főápolónőjévé nevezték ki, hitvallását a következőkben fogalmazta meg: “Egy legyen bennünk az akarat, felkeresni a szenvedést, s enyhíteni azt”.
A szakmai szervezetek felemelik a hangjukat azért, hogy az ápolói hivatás társadalmi megbecsültsége változzon. Elmondható az is, hogy nincs hűségjutalom, nincs életpályamodell és korkedvezményes nyugdíjazás sem.
Talán mi nők jobban értjük a lényeget természetünktől fogva. A nőben már a fogantatás pillanatában benne van a képesség a gondoskodásra, az anyaságra, az ápolásra. A természet bölcsen kódolta ezt, és ahol elesettség, betegség elhagyatottság volt, ott volt a nő is, hogy segítsen, megoldja a problémát, vagy csak enyhítse a kínokat, mert az ápolás a génjeinkben van.
Európában napjainkban krónikus az ápolóhiány. A kontinens legtöbb országában rohamosan öregszik a társadalom, s egyre több idős ember szorul rendszeres otthoni ápolásra, ami egyre több szakképzett gondozót igényel. Az elöregedő társadalmat elöregedő szakma gyógyítja, több tízezer szakápoló hiányzik, s nincs utánpótlás.
A hivatás belülről fakadó alapja a készség a segítésre, azaz önmagától feltámadó vágy, amelynek nincs feltétlen racionális magyarázata, de amely akkor talál megnyugvásra,
ha beteljesül. Lehet, hogy a körülmények, megfontolt érvek valakit eltérítenek az általa kijelölt úttól, lehet, hogy anyagilag talán ez kifizetődőnek is bizonyul. Mégis, ott marad valami sóvárgás, vágy. Másrészről, nagyon nehéz kitartó szolgálatot várni olyantól, aki nem ennek a belső vágynak a hatására lett nővér, hanem mert a körülmények így hozták, mert egyéb lehetőséget pályaválasztáskor nem látott maga előtt.
Egy régi mondást idéznék: „másoknak adott mosolyod rád sugárzik vissza…”. Bizonyára hallottuk már azt amikor egy, a munkáját nagyon szerető nővér kimegy a szobából, és a beteg megjegyzi; „ez egy tündér…” így tud a nővér is örömet találni abban, amit végez, és ugyanez a nővér mondja, hogy ő többet kap a betegektől, mint amennyit adni tud.
Minden tiszteletem azoké a kollégáké, akik áldozatos, sokszor embert próbáló munkájukkal, elkötelezettségükkel végzik a beteg emberek ápolását. A mai napon különösen fontos ezt kinyilvánítani.
Egy arcot szeretnék felvillantani, melyet valószínűleg mindenki ismer. Teréz anya arcát, melyből valami megfoghatatlan sugárzik és magával ragad, ha ránézünk:.
„Aki kér, annak adj, a többi nem a te dolgod”…”Ha semmit sem adhatsz már, add a mosolyod!”… „Ha jót teszel megvádolnak, hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeteidet, mégis tégy jót!”
Aki ismeri Teréz anya életét, tudja, hogy olykor embertelen kihívások, nagyon nehéz körülmények között is fáradhatatlan derűvel, mosollyal tudott a betegei felé fordulni – hogy nem fenyegette szolgálatát a kiégés veszélye. Sorsa bizonyítja azt, amit nehéz objektív, természettudományos adatokkal mérni és igazolni; képes megtartani egy hivatást és küldetést a legnehezebb körülmények között is egy életen át.
Hitvallásunk szerint a jelenlegi rendszerben dolgozó egészségügyi és szociális szakdolgozók rendelkeznek azokkal a szakmai ismeretekkel, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a beteg ellátását magas színvonalon Teréz anyai lelkülettel végezzék.
Kérjük, maradjanak, a pályájukon áldozatos munkájukkal legyenek segítségükre az egészség megőrzésében és a beteg emberek ápolásában, tudásuk, hozzáállásuk legyen példa a felnövekvő nemzedék számára.
Köszönöm!
