2010. szeptember 14-én az egészségügyi szakdolgozókat képviselő szervezetek, a Magyar Ápolási Egyesület, a Magyar Ápolási Igazgatók Egyesülete, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara, valamint a Magyar Kórházszövetség képviselői közös szakmai megbeszélést tartottak az ápolói– szakdolgozói életpálya-modell kidolgozásával kapcsolatban. A megbeszélésen egy konszenzussal elfogadott javaslattervet készítettek, melyet eljuttattak az egészségügyi kormányzat részére.
Javaslatok az ápolók, egészségügyi szakdolgozók életpálya modelljének kialakításához
Az 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről az egészségügyi ellátás szerves részeként ismeri el az ápolást. Ebből adódik, hogy az egészségügyi ellátórendszer zavartalan működéséhez elengedhetetlen az ápolók, szakdolgozók jelenléte, akik a rendszer gerincét alkotják. A mindenkori kormányzati és ágazati politika felelőssége, hogy ezen szakemberek rendelkezésre állását és utánpótlását a nemzeti szükségletek figyelembevétele mellett biztosítsák
Az elmúlt évtizedek kedvezőtlen hatásai az ápolói, szakdolgozói hivatás művelőinek és ezen pályát választók számbeli csökkenéséhez vezetett. Ezen hatásokat némiképp csökkentette a 2001-ben bevezetett ösztöndíj rendszer és a 2002-ben végrehajtott béremelés, melyek hatásai 2007-re kihunytak. Mindez következményesen a pálya elhagyásához, ápoló-, asszisztensi képzés intézmény rendszerének leépítéséhez, drasztikus szűkítéséhez vezetett. Ezt tetézte a határok megnyitását követő migráció, amely az utóbbi években felerősödni látszik. Az ágazatot hosszú ideje jellemző koncepció és stratégiahiány, a kényszeralkalmazkodás és a szervezeti kultúrák hiányosságai további elégedetlenség forrásai.
A kedvezőtlen hatások mára jelentősen veszélyeztetik az ellátás biztonságát. Annak érdekében, hogy ezen hatásokat felszámolhassuk, egy olyan életpálya modell kidolgozása szükséges, amely vonzóvá és kiszámíthatóvá teszi az szakdolgozói pályát választók szakmai és egzisztenciális előmenetelét.
A humán erőforrás fejlesztés stratégiájában hat prioritás fogalmazható meg:
1. befektetés az egészségügyi szakemberek képzésébe és továbbképzésébe,
2. az ellátási igény és a szakember ellátottság regionális, megyei összehangolása,
3. illetményrendszer és egyéb juttatások fejlesztése, növelése,
4. a migráció hatásainak kompenzálása és kezelése,
5. az egészségügyi dolgozók társadalmi és ágazaton belüli erkölcsi megbecsülése,
6. a szakképzettségnek megfelelő munkavégzés és munkamegosztás megvalósulása az egészségügyi ellátásban.
Az egyes prioritási elemek önálló fejlesztése alapjául szolgál egy az ágazatban kialakítandó életpálya modellnek, melyek közül kiemelendő:
A szakképzés lineáris rendszerének újragondolása, melynek meghatározó eleme a közoktatás és a szakképzés követelményeinek és tananyagtartalmának összehangolása, valamint a szakmai alapozó és szakmai orientációs tantárgyak tanítása a humán szakközépiskolai képzés óratervében. Az ápolóképzés bemeneti követelménye ne az érettségi legyen, ez az iskolai végzettség a kimenetelnél jelenjen meg. Továbbá a szakképzésben megszerzett tudás elismerése és beszámítása a felsőoktatásban (BSc).
Az egészségügyi dolgozóknak szakképzettségüknek és szaktudásuknak megfelelő munkakörben történő foglakoztatása, az ágazatban foglalkoztatottak szakképzettség szerinti kompetenciáinak meghatározása. Az egyes végzettségek hozzárendelése a különböző munkakörökhöz, valamint ezeket figyelembevevő követelmények megfogalmazása és alkalmazása az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szükséges szakmai minimumfeltételeket meghatározó rendeletben.
A középfokú egészségügyi szakképzés és az egészségügyi felsőoktatás hatékonyságának növelése, az országos és területi munkaerő-piaci tendenciákhoz való alkalmazkodás. A szakember igény folyamatos monitorizálása. Központi képzési keretszámok kialakítása az egészségügyi szakképzés területén. A szakképző intézmény alapításában és működtetésében az állami felelősségvállalás növelése.
Az egészségügyi szakdolgozók (kötelező és szabadon választható) továbbképzési rendszerének újragondolása, működőképes nyilvántartási rendszerhez történő csatolása, a továbbképzések központi forrásból való finanszírozása.
Az Európai Unión belüli un. kör-körös, valamint a hazai belső migrációt segítő rendszerek kialakítása. A korábban pályaelhagyók ágazatba történő visszatérési lehetőségének megteremtése.
Pályaválasztási motivációs rendszer kialakítása, melynek fontos elemei az álláshelyek koordinálása, állásbörzék működtetése, egészségügyi intézményi nyílt napok szervezése, időszakos és visszatérő médiakampány szervezése az egészségügyi pálya bemutatására.
A munkavégzés körülményeinek és feltételeinek javítása ágazati szinten, különös tekintettel a rugalmas foglalkoztatási formák támogatására. Az egészségügyi dolgozók „kiégésének” megakadályozását szolgáló programok bevezetése és alkalmazása intézményi szinten.
A fent említettek sürgetővé teszik, hogy mielőbb megvalósuljon egy rendszerszemléletű humánerőforrás-stratégia, amely a pályára vonzza a fiatalokat és megtartó erőként szolgál a végzett szakemberek számára. Ennek a folyamatnak már a képzés szintjén el kell indulnia. Az egészségügyi emberi erőforrás nagy értékű nemzeti tőke, amely hosszú távú erkölcsi és anyagi befektetést igényel, azonban messzemenőkig megtérül.
Mindezek alapján a közellátást nyújtó egészségügyi dolgozók életpálya modellje kialakításának lehetséges elemei:
Pályakezdés és a tanulmányok támogatása:
1. A szakdolgozói (ápolói) pályát választó tanulók/hallgatók ösztöndíjjal történő támogatása a képzés időszakában.
2. Egészségügyi dolgozók otthonteremtési és lakhatási támogatási programjának kialakítása.
Családbarát munkahely támogatása:
3. Egészségügyi dolgozók családtámogatási programja (a munkaidőhöz igazodó bölcsődei és óvodai elhelyezés támogatása)
4. Kedvezmények kialakítása (pl. utazási, iskolakezdési, parkolási stb.)
Egészségügyi dolgozók egészségvédelmének támogatása:
5. Ágazati egészségpénztár létrehozása.
6. Komplex szűrőprogramok végzése az egészségügyben dolgozók számára.
7. Ágazati rekreációs és sportolási lehetőségek támogatása.
8. Ágazati dolgozók kedvezményes üdülési rendszerének támogatása.
Biztos munkahely, kiszámítható jövedelmi viszonyok támogatása:
9. Az ágazati jövedelmi viszonyok javítása, kiszámíthatóvá tétele, kötelező elemek beállítása (a szektorsemlegesség figyelembe vételével)
10. Az ágazati illetménytábla kialakítása, a szakmai tudás és a szakmai gyakorlat differenciáltabban történő elismerése, a minőségi munkavégzést követő bérkeret létesítése. (A jelenlegi illetmény kétszeresének elérése 2012. december 31-ig több (max. 4) ütemben történő emeléssel. Az első fázist 2011. első félévében kell megkezdeni.).
11. Az egyes munkakörökben korábban alkalmazott ún. pótlékrendszer differenciált módon történő visszaállítása, bevezetése.
12. „Pót- és rekreációs szabadág” rendszerének felállítása.
13. Adóalap csökkentés bevezetése (pl. a szakmai továbbképzés költségeinek 90%-a erejéig)
Szakmai fejlődés és pályán maradás támogatása:
14. A kötelező regisztrációnak történő megfelelés, a szakmai továbbképzések/ráépülő szakképesítések megszerzésének anyagi támogatása.
15. Jubileumi jutalomrendszer differenciált továbbfejlesztése
16. Szakmai előmeneteli rendszer (átsorolás) kötelező elemeinek bevezetése
17. Szakmai karrier támogatása (pl. a pályán biztosított hivatásbeli előrehaladással, kutatás alapú fejlődés biztosításával, tudományos tevékenység elősegítésével, oktatói-, szakértői tevékenység és szakmai kapcsolat kialakításával, életút elismerése címekkel és pótlékokkal).
Biztos időskor támogatása:
18. Korkedvezményes nyugdíjrendszer differenciált bevezetése egyes munkakörökben
19. Nyugdíj melletti foglalkoztatás ágazati szabályozása
20. Ágazati nyugdíjpénztár kialakítása és működtetése
21. Kedvezményes idősellátási szolgáltatásokhoz való hozzájutás kialakítása
22. Ágazati szakdolgozói idősotthonok kialakítása
Budapest, 2010. szeptember 16.